Monday 30 May 2011

dogs only

7 comments:

hjd said...

a lepusztult vadnyugat keleten

Anonymous said...

"dog parking" :) foarte tare...

Unknown said...

+++!

Anonymous said...

megint egy jó szociófotó: hiteles, jelképes, megragadó és elgondolkodtató. Felismerhető és elemzésre ingerlő...holnap visszatérek

Anonymous said...

a kép fő jellemzője a humor, de ez két szinten is:
-maga a helyszín: a "dog parking" tábla már-már olyan, mint a "Dobrin city" Bodor Ádámnál: kissé keserű önjellemzés, de ironikus is, önnön helyzetünk fölé emelkedés a kinevetés által (túlzó humor, ahol a hely és annak megnevezése kerül nevettető ellentétbe egymással)
- és a második szint maga a képalkotás: a pillanat és a beállítás összehangoltsága. (Amit olyan sokszor mondogattam itt, de mit tegyek (!?): ahol a jelentés megteremtődik és értelmezésre vár...)Itt a humoros jelentés: a kép elemeinek együttesében e világ lakóinak otthonossága és elvágyódása, magabiztossága és bizonytalansága, reménye és reményvesztettsége egyszerre van jelen - és mindez a saját magunkon nevetés hétköznapi pillanataiban (Számomra épp a nevetés hétköznapi jellege itt a magragadó, merthogy az igazi "magunk kinevetése" a társadalom kiemelt pillanataiban szokott megtörténni (karneváli kacagás), de úgy látszik, nálunkfele erre a hétköznapokon is van idő, ürügy és kiváltó ok is épp elég...)

és akkor csak töredékesen a fenti hatás alakítói:
- a lepusztult környezeti elemek a maguk annyira ismerős mivoltukban: kopott vasajtó és az ügyetlenül dizájnos rácsozat, és szintén a szépségre vágyó belső környezeti elem, a virágcserép (tuti, hogy műanyag...és benne a tulipán...nagyon drukkolok neki, hogy igazi legyen...)
- a kötelező kifüggesztenivalók (ha már...)
- a bennszülöttek, akik otthonos nosztalgiával töltik meg a teret... ismerős cipők és arcok, fejrevalók és testtartások
- és kint egy "felszerelt parkoló": az elvágyódás és a nevetség tárgya egyszerre (a tábla, annak nyelve, és az akkurátusan odaszögezett kampó)
És persze, egyik szemünk sír, a másik meg nevet (így szoktuk kinevetni saját magunkat), hisz a felismerés egyszerre kelt jókedvet és szomorúságot. magunkra ismerünk mindenben, a kocsmaasztal fölött cigarettát tartó kézben (itt nem tilos a dohányzás) és a törődött arcban ugyanúgy, mint a komoly és öntudatos türelemmel várakozó parkoló kutyában.

alibi said...

Nagyon jól sikerült fotó minden szempontból. Gratulálok.

Ken said...

Terrific Hajdu!