A kelet-európai "blokk" íme, itt... - a kép struktúrája már önmagában jelentéses: a kép 3 síkja: két szürke közé fogja a középső színes övezetet. A felhők szürkéje és a föld szürkéje, a lehangoló felhők és a lepusztított talaj mintegy keretbe foglalja az ugyancsak lehangoló, de lám, azzal (reménytetleül? eredményesen?) vitába és harcba szálló emberi környezetet (ahol ismét csak nem jelenik meg az ember, csak rá utaló szerény jelek mutatnak jelenlétére - vagy arra, hogy valamikor erre járt)... Megérné külön taglalni a párhuzamokat, a sávokat... - ha kedvem volna viccelni, azt mondanám, hogy íme, itt az anti-organukus építészet (ha már van organikus, miért ne): a környezet alakul az építmény sivárságához... a festés nyilván nem régi (és itt rejlik a kép lényegi jelentése), ugyanis az épületek születésének idején (szocialista urbanizáció) nem is álmodhattunk a szürkén kívül más színről. Ez a megható igyekezet, hogy elrontott városainkat feldobjuk valamivel... néha szánalmat kelt, őszintén (a képíró mester erénye), mert az igyekezet eredménye oly csekély és oly gyatra... és bizony néha kilátástalannak tűnik. mert itt pl. a sárga és a kék kombinálása tompaságot, depressziót kelt. Na de itt van!!! Itt van a piros utánfutó, mert emberek, ne legyünk depressziósak! Met lehet ugyan a színszimbolika alapján többféle értelmezés, lehet pl. az, hogy vérző seb a felhorzsolt város testén. De legyen inkább: dinamikus lobogás, élő lendület a semmiben... Legyen tehát Bradbury Marsbéli krónikáinak egyik fejezete: menekülés az elrontott világból (a Földről) egy új területre. És nem véletlen a bradbury-reminiszcencia: íme, itt a kissé megbillenő, de csakazértis határozottan álló bódé, hogy a nemsokára várható menekülő-hódító csapatokat legyen aki friss, meleg virslivel és hideg kólával várja (persze, kísért a gondolat, hogy ez már egy elvetélt kísérlet, ez már egy elárvult, elhagyott bódé, illetve felhagyott remény... hisz a marsbéli krónikákban sem...) (Kedves képíró mester, ha egyetértesz, maradjunk ma az optimistább verziónál, minden célunk (nem okunk!!!) megvan rá)
6 comments:
3 X Like !
Excelente linii si culori.
multsam domnilor
A kelet-európai "blokk" íme, itt...
- a kép struktúrája már önmagában jelentéses: a kép 3 síkja: két szürke közé fogja a középső színes övezetet. A felhők szürkéje és a föld szürkéje, a lehangoló felhők és a lepusztított talaj mintegy keretbe foglalja az ugyancsak lehangoló, de lám, azzal (reménytetleül? eredményesen?) vitába és harcba szálló emberi környezetet (ahol ismét csak nem jelenik meg az ember, csak rá utaló szerény jelek mutatnak jelenlétére - vagy arra, hogy valamikor erre járt)... Megérné külön taglalni a párhuzamokat, a sávokat...
- ha kedvem volna viccelni, azt mondanám, hogy íme, itt az anti-organukus építészet (ha már van organikus, miért ne): a környezet alakul az építmény sivárságához... a festés nyilván nem régi (és itt rejlik a kép lényegi jelentése), ugyanis az épületek születésének idején (szocialista urbanizáció) nem is álmodhattunk a szürkén kívül más színről. Ez a megható igyekezet, hogy elrontott városainkat feldobjuk valamivel... néha szánalmat kelt, őszintén (a képíró mester erénye), mert az igyekezet eredménye oly csekély és oly gyatra... és bizony néha kilátástalannak tűnik. mert itt pl. a sárga és a kék kombinálása tompaságot, depressziót kelt. Na de itt van!!! Itt van a piros utánfutó, mert emberek, ne legyünk depressziósak! Met lehet ugyan a színszimbolika alapján többféle értelmezés, lehet pl. az, hogy vérző seb a felhorzsolt város testén. De legyen inkább: dinamikus lobogás, élő lendület a semmiben... Legyen tehát Bradbury Marsbéli krónikáinak egyik fejezete: menekülés az elrontott világból (a Földről) egy új területre. És nem véletlen a bradbury-reminiszcencia: íme, itt a kissé megbillenő, de csakazértis határozottan álló bódé, hogy a nemsokára várható menekülő-hódító csapatokat legyen aki friss, meleg virslivel és hideg kólával várja (persze, kísért a gondolat, hogy ez már egy elvetélt kísérlet, ez már egy elárvult, elhagyott bódé, illetve felhagyott remény... hisz a marsbéli krónikákban sem...)
(Kedves képíró mester, ha egyetértesz, maradjunk ma az optimistább verziónál, minden célunk (nem okunk!!!) megvan rá)
szerintem is remenykelto az a ki piros bode, miert is ne, egy anorganikus :) kornyezetben.
hu de nagyon jo, nagyon tetszik a kontraszt, ahogy a tema megjelenik a szinek fuggvenyeben
Post a Comment