Pirkadat vagy alkonyat? Nekem pirkadatnak tűnik. - a robogó vonat és az elmaradó táj örök nosztalgikus kontrasztja: a soha egymást teljesen meg nem ismerhető kereszteződő sorsok, a megvillanó és semmibe vesző találkozások, a sosemtudjukmegmár, milettvolnaha pillanatai - a hálókocsi utasa az éjszakai utazás után kinéz a deres hajnalba. ismerjük ezt a látványt, ezt a pillanatot: a betonkerítést, a szegényes portákat, a lilás fényben felfénylő házfalakat, a rendezetlenség és esetlegesség egyszerre szánni- és szeretnivaló otthonosságait... a kopár fákat és girbe-gurba ösvényeket... - a vonat belső tere, zártsága, arany és barna árnyalatai éles ellentétben a kinti fagyos és deres lilával... bent meleg és biztonság... reggelizés (Mester, még el kell mondanom: én ilyen reggeli-hajnali couchettes-hálókocsis utazásokkor kávézni szoktam... ), kint pedig a ismeretlenül is ismerős sorsok kiszolgáltatottsága a fagynak ("fent, fent a fagy baltája...")...
1 comment:
Pirkadat vagy alkonyat? Nekem pirkadatnak tűnik.
- a robogó vonat és az elmaradó táj örök nosztalgikus kontrasztja: a soha egymást teljesen meg nem ismerhető kereszteződő sorsok, a megvillanó és semmibe vesző találkozások, a sosemtudjukmegmár, milettvolnaha pillanatai
- a hálókocsi utasa az éjszakai utazás után kinéz a deres hajnalba. ismerjük ezt a látványt, ezt a pillanatot: a betonkerítést, a szegényes portákat, a lilás fényben felfénylő házfalakat, a rendezetlenség és esetlegesség egyszerre szánni- és szeretnivaló otthonosságait... a kopár fákat és girbe-gurba ösvényeket...
- a vonat belső tere, zártsága, arany és barna árnyalatai éles ellentétben a kinti fagyos és deres lilával... bent meleg és biztonság... reggelizés (Mester, még el kell mondanom: én ilyen reggeli-hajnali couchettes-hálókocsis utazásokkor kávézni szoktam... ), kint pedig a ismeretlenül is ismerős sorsok kiszolgáltatottsága a fagynak ("fent, fent a fagy baltája...")...
Post a Comment