Első ránézésre: ej, mi a kő...Na, tovább már korrigálni kell, mert szemmel láthatóan nem tyúkanyó, de a családba tartozik. És az is biztos, hogy: itt benn. Ezt a falra akasztott kép jelzi.
Második ránézésre: a szent és a profán találkozása a "boncasztalon" a la szürrealisták. De a kellékeket nézve ez nem is olyan szürreális, hanem maga a nyers valóság (lásd kés).
Harmadik ránézésre: egy kissé a címre is hajazva: ez egy áldozati színhely. Itt van minden szükséges kellék: áldozati állat, szent kő (ja, bocs, asztal, de ugyanaz), rituális áldozóeszköz (kissé szerény konyhakés, de elmegy), s hogy világos legyen,nem egyszerű kakasvágásról van itt szó, ott őrködik a helyszín és az alkalmom felett maga a szentség képmása, az azt megtestesítő ikon.
Negyedik ránézésre (nem lennék én, ha ezt kihagynám): a kép elemeiből kirajzolódik a világ. Érdesre vakolt fal, valami csempézett-forma asztalka, melyet enyhén kikezdett az idő (vajon mi volt eredeti rendeltetése, mert fogadni mernék, hogy funkciváltáson esett át, mire ide került, a szerény konyha kellékeként. Vagy valaki házilag eszkabálta higiénikusra és praktikusra a tyúkvágáshoz... jó na, kakasnak is megfelel). A fanyelű konyhakés is lehet akár házi ezermester készítmény, a spórlás jegyében. A falon pedig a vásári színes nyomtatvány, olcsó búcsúfia, megfelelően tömegkultúrás, de lokálisan dizájnolt keretben. A kakas kissé tépett már, de látszik, nem fogja könnyen adni magát... És akiket nem látunk, akik a tárgyak, a helyszín által mégis láthatóak lesznek: egy szerény-szegény, de élni akaró világ, mindennapjaiban együtt a szentség és a profánság kellékeivel... mindennapi gürcölésben és ünneplésben találkozás a földi világgal...és ugyancsak mindennapi áhitatban és félelemben találkozás a transzcendenssel.
3 comments:
Első ránézésre: ej, mi a kő...Na, tovább már korrigálni kell, mert szemmel láthatóan nem tyúkanyó, de a családba tartozik. És az is biztos, hogy: itt benn. Ezt a falra akasztott kép jelzi.
Második ránézésre: a szent és a profán találkozása a "boncasztalon" a la szürrealisták. De a kellékeket nézve ez nem is olyan szürreális, hanem maga a nyers valóság (lásd kés).
Harmadik ránézésre: egy kissé a címre is hajazva: ez egy áldozati színhely. Itt van minden szükséges kellék: áldozati állat, szent kő (ja, bocs, asztal, de ugyanaz), rituális áldozóeszköz (kissé szerény konyhakés, de elmegy), s hogy világos legyen,nem egyszerű kakasvágásról van itt szó, ott őrködik a helyszín és az alkalmom felett maga a szentség képmása, az azt megtestesítő ikon.
Negyedik ránézésre (nem lennék én, ha ezt kihagynám): a kép elemeiből kirajzolódik a világ. Érdesre vakolt fal, valami csempézett-forma asztalka, melyet enyhén kikezdett az idő (vajon mi volt eredeti rendeltetése, mert fogadni mernék, hogy funkciváltáson esett át, mire ide került, a szerény konyha kellékeként. Vagy valaki házilag eszkabálta higiénikusra és praktikusra a tyúkvágáshoz... jó na, kakasnak is megfelel). A fanyelű konyhakés is lehet akár házi ezermester készítmény, a spórlás jegyében. A falon pedig a vásári színes nyomtatvány, olcsó búcsúfia, megfelelően tömegkultúrás, de lokálisan dizájnolt keretben. A kakas kissé tépett már, de látszik, nem fogja könnyen adni magát... És akiket nem látunk, akik a tárgyak, a helyszín által mégis láthatóak lesznek: egy szerény-szegény, de élni akaró világ, mindennapjaiban együtt a szentség és a profánság kellékeivel... mindennapi gürcölésben és ünneplésben találkozás a földi világgal...és ugyancsak mindennapi áhitatban és félelemben találkozás a transzcendenssel.
Már a címből gondoltam, hogy ennek valami egészen különlegesnek kell lennie. Nem tévedtem!
nu se putea un titlu mai bun, faina imagine
Post a Comment