Igen, igen, tud(hat)(na)... csak vártam, hogy elmúljon a Valentin-nap :)
Szóval mind nézem ezt a képet, az embert egyből képen vágja, és úgy tűnik, nem is nehéz megfejteni, de mégsem könnyű elmondani: - a sokkhatás az elemek nyilvánvaló össze-nem tartozásából fakad: a hétköznapi környezet és a szürreális kép a falon. "Mint egy esernyő és egy varrógép véletlen találkozása egy boncasztalon" - nemhiába pont ők mondták, a szürrealisták... - a józan tárgyak a józan konyhában: mind megfejthető, elhelyezhető, a benne élőket is magabiztosan beazonosíthatnánk... ha nem lógna ott az a kép. A józan bevásárlótáska akkurátusan a kamra ajtajába vert szögre akasztva: szinte látjuk a táska gazdáját,az idős asszonyt, a vájdling is ismerős, a lekopott festék alól előbukkanó rétegek mint évgyűrűk... a tisztes szegénység, de ugyanakkor az örök törekvés (új csempe a falon, bár kicsit takarékosan felrakva, de hát...). Jól bevált sztereotípiákat várnánk, melyek oly könnyű fogódzókat nyújtanak, egyszerű és mindig kéznél lévő magyarázatokat tulajdonképpen bármire... és akkor az a harsány narancssárga szürreál-szörnyeteg a falon! A józanság mögött a téboly, a kiszámíthatóság mögött a ki- és beszámíthatatlanság, a megnyugtató hétköznapi mögött egy megfoghatatlan fenyegetés. Persze, világunk annyira eklektikus és annyira tébolyult - mondhatnánk - , hogy miért is kellene bármin is csodálkozni... és ugye, szomszédasszony drága, akinek nem elég egy darab tölcsér,attól bármi kitelik...
És még valami. Kedves f. l., Szilárd, és bárki, aki erre jár, és persze, Tomi mester, azt mondjátok meg nekem, de tényleg: mi az a tárgy (vagy mi volt eredetileg)a fekete tölcsér alatt a mosogatókagyló jobb szélén a fal mellett!
4 comments:
Nagyon szeretem!!!! :)
Szerintem erről is tud(na) egy jót írni Anonymous! Még engem is majdnem megihletett!
Igen, igen, tud(hat)(na)... csak vártam, hogy elmúljon a Valentin-nap :)
Szóval mind nézem ezt a képet, az embert egyből képen vágja, és úgy tűnik, nem is nehéz megfejteni, de mégsem könnyű elmondani:
- a sokkhatás az elemek nyilvánvaló össze-nem tartozásából fakad: a hétköznapi környezet és a szürreális kép a falon. "Mint egy esernyő és egy varrógép véletlen találkozása egy boncasztalon" - nemhiába pont ők mondták, a szürrealisták...
- a józan tárgyak a józan konyhában: mind megfejthető, elhelyezhető, a benne élőket is magabiztosan beazonosíthatnánk... ha nem lógna ott az a kép. A józan bevásárlótáska akkurátusan a kamra ajtajába vert szögre akasztva: szinte látjuk a táska gazdáját,az idős asszonyt, a vájdling is ismerős, a lekopott festék alól előbukkanó rétegek mint évgyűrűk... a tisztes szegénység, de ugyanakkor az örök törekvés (új csempe a falon, bár kicsit takarékosan felrakva, de hát...). Jól bevált sztereotípiákat várnánk, melyek oly könnyű fogódzókat nyújtanak, egyszerű és mindig kéznél lévő magyarázatokat tulajdonképpen bármire... és akkor az a harsány narancssárga szürreál-szörnyeteg a falon! A józanság mögött a téboly, a kiszámíthatóság mögött a ki- és beszámíthatatlanság, a megnyugtató hétköznapi mögött egy megfoghatatlan fenyegetés.
Persze, világunk annyira eklektikus és annyira tébolyult - mondhatnánk - , hogy miért is kellene bármin is csodálkozni... és ugye, szomszédasszony drága, akinek nem elég egy darab tölcsér,attól bármi kitelik...
És még valami. Kedves f. l., Szilárd, és bárki, aki erre jár, és persze, Tomi mester, azt mondjátok meg nekem, de tényleg: mi az a tárgy (vagy mi volt eredetileg)a fekete tölcsér alatt a mosogatókagyló jobb szélén a fal mellett!
koszi :)
megneztem nagyba, egy olyan regi babas/mamas jatek bolcso, muanyagbol. jelenleg TIX van benne :)
Post a Comment