Ebből a képből jobban tudom értelmezni az előzőt is (attól ugyanis zavarba jöttem, mert a Lao-ce v.Tao Te King és a kép egymásra tevésében nekem mindig elcsúszott valami...na de erről majd ott)
-és itt van az abszurd: a Mesternél ebben a tiszta formájában még nemigen láttuk, habár erre való hajlandósága már megmutatkozott, de úgy jelent meg csak mind "szelíd" abszurditás, ami nem túl végzetesen a világban (világunkban) a maga természetességével van jelen - itt pedig: "vad" abszurd, egy gonosz elme munkája, melyet nézhetünk ugyan fergeteges röhögéssel, de annak hátterében ott van teljes emberi létünk rettegése... mitől is?... hát attól, hogy minden rendezettnek és célszerűnek tűnő dolog hátterében a teljes értelmetlenség ólálkodik, és ha egyszer elszabadul... - s most kényszeresen (és szokatlanul) szubjektív leszek (remélem, reggelre nem bánom meg, mert ez itt csak éjféltájban bocsánatos bűn): az abszurdtól mindig féktelen jókedvre szoktam derülni, mikor a világ felületes és ostobán pöffeszkedő jólfésültségével szembe valaki borzasan szembelöki a hiábavalóságot. De néha találkoztam olyannal is, amikor az abszurd oly mértékben jelenvalóvá vált, hogy saját határainkat kezdte elérni... és itt már lehet, hogy az ember szájára fagy a röhögés, mert szembesül azzal, hogy akár be is nyelheti az értelmetlenség... Hát itt ennél a képnél majdnem ez történik, mert: - az még csak hagyján, hogy az ajtó a házfalon olyan helyen van, ahol nem használható rendeltetésszerűen - de: alatta a polcra akkurátus szimmetriával felhelyezett szék... hát ez nekem sok(kkk)..na. itt van a gonosz elme... mert ez a szimmetria nem a rend és a harmónia jelenléte...ó dehogy... valami pokoli fenyegetés, hogy a ház ugyan kiment az ablakon, de mi nem fogjuk megúszni annyival, hogy kajánul vidám dalokat éneklünk és képeket komponálunk erről...
5 comments:
haha.biutiful mind
Ebből a képből jobban tudom értelmezni az előzőt is (attól ugyanis zavarba jöttem, mert a Lao-ce v.Tao Te King és a kép egymásra tevésében nekem mindig elcsúszott valami...na de erről majd ott)
-és itt van az abszurd: a Mesternél ebben a tiszta formájában még nemigen láttuk, habár erre való hajlandósága már megmutatkozott, de úgy jelent meg csak mind "szelíd" abszurditás, ami nem túl végzetesen a világban (világunkban) a maga természetességével van jelen
- itt pedig: "vad" abszurd, egy gonosz elme munkája, melyet nézhetünk ugyan fergeteges röhögéssel, de annak hátterében ott van teljes emberi létünk rettegése... mitől is?... hát attól, hogy minden rendezettnek és célszerűnek tűnő dolog hátterében a teljes értelmetlenség ólálkodik, és ha egyszer elszabadul...
- s most kényszeresen (és szokatlanul) szubjektív leszek (remélem, reggelre nem bánom meg, mert ez itt csak éjféltájban bocsánatos bűn): az abszurdtól mindig féktelen jókedvre szoktam derülni, mikor a világ felületes és ostobán pöffeszkedő jólfésültségével szembe valaki borzasan szembelöki a hiábavalóságot. De néha találkoztam olyannal is, amikor az abszurd oly mértékben jelenvalóvá vált, hogy saját határainkat kezdte elérni... és itt már lehet, hogy az ember szájára fagy a röhögés, mert szembesül azzal, hogy akár be is nyelheti az értelmetlenség... Hát itt ennél a képnél majdnem ez történik, mert:
- az még csak hagyján, hogy az ajtó a házfalon olyan helyen van, ahol nem használható rendeltetésszerűen
- de: alatta a polcra akkurátus szimmetriával felhelyezett szék... hát ez nekem sok(kkk)..na. itt van a gonosz elme... mert ez a szimmetria nem a rend és a harmónia jelenléte...ó dehogy... valami pokoli fenyegetés, hogy a ház ugyan kiment az ablakon, de mi nem fogjuk megúszni annyival, hogy kajánul vidám dalokat éneklünk és képeket komponálunk erről...
[extraordinária composição... que delicado jogo de sombras!]
um abraço,
LB
Portugal
nagyn jo ez
da...ceva ciudat,neobisnuit da e inregula...
Post a Comment