Thursday, 16 June 2011

intangible like the Blue Fairy

6 comments:

Kameleon said...

I love your photos!

keriatti said...

Jó meglátás...

Anonymous said...

A napon száradó vagy szélben lobogó ruha mindig megkapó...tisztaság, lengeség (nem húzza le az "emberi nehézkedés"), szabadulás (szabadság)...És ha ráadásul tombol a zöld, akkor+nyáááár...És ha mindez egy erdő mélyén (szélén? mindegy is: olyan mintha...), akkor rejtélyes, és miért ne, tündéri...és ha elég eszeveszetten világoskék, akkor egyenesen az égbolt egy lelibbent darabja

DE: a kisördög sem alszik, és azt kérdezi, hogy: nem járt-e erre Ágnes asszony, aki, mint tudjuk, fehér leplét mossamossa
(mert hiába minden, működnek a kulturális asszociációk: ha egyszer lepedő és mosás, akkor Ágnes asszony),
és ugyan a házi szövésű fehéret bolti kékre cserélte, de attól mi még tudjuk, amit tudunk...

Kedves képíró mester, te tudod, merre jártál, de mi itt nézzük, és látunk, amit látunk.

hajdu tamás said...

a Kék Tundér megunta a kézi mosást es vett egy Hajdu Mosógépet árleszalitva. ezentul gyakrabban fog mosni :)

f. l. said...

:)) persze, de hogy a csudába került az erdőszélre, amikor az erdei hűs vizű forrást nem szabad bekékiteni :P. Szép!

Várday Béla said...

Lombok alatt kék lepedő lágyan leng,
Ezt a képet szépen megfotózta kend.