nagyon szép (szokatlan szó tőlem?)... ködből és árnyékból... sohasem láthatóan és midig felismerhetően, sosem megfoghatóan és mindig jelenvalóan...egyazon pillanatban megjelenőben és eltűnőben... saját fényéből saját magára vetülő árnyék, mint az önmagát újból és újból kioltó remény
ja, és a kettősséget tovább kellett volna vinni, és így befejezni: ... az önmagát újból és újból kioltó és feltámasztó remény (így még az alkalomhoz is inkább illene... és sokaknak talán jobban is tetszene)
5 comments:
Van hangulata az biztos..
nagyon szép (szokatlan szó tőlem?)... ködből és árnyékból... sohasem láthatóan és midig felismerhetően, sosem megfoghatóan és mindig jelenvalóan...egyazon pillanatban megjelenőben és eltűnőben... saját fényéből saját magára vetülő árnyék, mint az önmagát újból és újból kioltó remény
ja, és a kettősséget tovább kellett volna vinni, és így befejezni: ... az önmagát újból és újból kioltó és feltámasztó remény (így még az alkalomhoz is inkább illene... és sokaknak talán jobban is tetszene)
Szépen fogalmazta meg Anonymus. Nekem is az a kettősség jött le a képről!
Zseniális!
Post a Comment