Indítsuk bizonyos Vladlen Blahlov vidám sci-fi történetéből vett mondattal : „Hajnalodott... E-eh, az öreg neander-völgyi ember kinyitotta a szemét, nagyot ásított, és szőrös mellét vakargatva kiment a barlangból, hogy megnézze, nem ért-e még véget az az átkozott jégkorszak.” Na, és akkor én innen folytatom: A hó és a jég még meglehetősen vastag volt, és E-eh már épp bosszúsan készült visszafordulni barlangjába, mikor a szürke ég és a fehér hó találkozásának már-már egybeolvadó hajlata megingott, hullámzani kezdett , s a nyugtalan vibrálásból egyszerre csak három narancsszínű kőszikla bontakozott ki. A sziklákon nyílások támadtak, és az egyikből az Ég Fiai integettek az ijedtségtől (és persze, a hidegtől) megdermedt E-eh felé: Ne bámulj már olyan ostobán E-eh. Gyere nyugodtan közelebb. Mit szólnál hozzá, ha ezután barlangodat ezekkel a szép narancsszínű komfortos sziklákkal cserélhetnéd fel ... Nem szaporítom tovább a szót, úgyis tudjátok, mi lett a vége. Az öreg E-eh maga köré gyűjtötte teljes háza (bocs, barlangja) népét, és a horda utat törve magának jégen és havon, áttelepedett új lakhelyére. Azóta is áldják az Ég Fiait, akik nélkül erre a nagy váltásra sosem lettek volna képesek. A jégkorszak azóta is tart, bár E-eh hajnalonta reménykedve megy ki a ház elé, hogy megnézze...
plus plus
ReplyDeleteIndítsuk bizonyos Vladlen Blahlov vidám sci-fi történetéből vett mondattal :
ReplyDelete„Hajnalodott... E-eh, az öreg neander-völgyi ember kinyitotta a szemét, nagyot ásított, és szőrös mellét vakargatva kiment a barlangból, hogy megnézze, nem ért-e még véget az az átkozott jégkorszak.”
Na, és akkor én innen folytatom: A hó és a jég még meglehetősen vastag volt, és E-eh már épp bosszúsan készült visszafordulni barlangjába, mikor a szürke ég és a fehér hó találkozásának már-már egybeolvadó hajlata megingott, hullámzani kezdett , s a nyugtalan vibrálásból egyszerre csak három narancsszínű kőszikla bontakozott ki. A sziklákon nyílások támadtak, és az egyikből az Ég Fiai integettek az ijedtségtől (és persze, a hidegtől) megdermedt E-eh felé: Ne bámulj már olyan ostobán E-eh. Gyere nyugodtan közelebb. Mit szólnál hozzá, ha ezután barlangodat ezekkel a szép narancsszínű komfortos sziklákkal cserélhetnéd fel ... Nem szaporítom tovább a szót, úgyis tudjátok, mi lett a vége. Az öreg E-eh maga köré gyűjtötte teljes háza (bocs, barlangja) népét, és a horda utat törve magának jégen és havon, áttelepedett új lakhelyére. Azóta is áldják az Ég Fiait, akik nélkül erre a nagy váltásra sosem lettek volna képesek.
A jégkorszak azóta is tart, bár E-eh hajnalonta reménykedve megy ki a ház elé, hogy megnézze...
Ajaj,tegnap elírtam a nevet, sorry: Bahnov (hogyhogy senki sem figyelmeztetett?!)
ReplyDeleteSzemely szerint, eszre se vettem :P
ReplyDeleteCred ca cu fiecare bloc portocaliu ti se duce si inspiratia nu ?
ReplyDelete