Lenyűgöző sorozat kedves Mester, és hát persze, az időzítés, na meg a cím...remek fintor a "Nagy Szimbólumok" felé... mert íme, az ócskapiac asztalain itt vannak világunk "kis szimbólumai": - mert mindig van valami megjavítanivaló, annyira el nem romolhat itt semmi, hogy egy megfelelő csavarral, franciakulccsal, no meg a szocialista hiánygazdaságon edzett találékonysággal életre ne lehetne kelteni azt, ami még megmentheti sovány pénztárcánkat - és mert a tömegkultúra (a házi vízcsap-, porszívó-, hajszárító- stb. szerelést befejezve)után is áhítozunk, beragadt billentyűzetű távirányítónkat is potom pénzért cserélhetjük le egy működőre - és ha már romlik a látásunk, hogy megnézhessük kedvenc sorozatunkat, ugyan honnan máshonnan szemüveget - telefon meg muszáj... anélkül már nem lehet, akárhogy is... communicare necesse est - és istenem, a szépség... egy gyöngysor, egy rúzs... még a legnagyobb szükségben is... mivé lennénk, ha már ennyit sem... - és hát a kávé... azért ott még nem tartunk, hogy egy szép kis csészécskét sem, fénymázzal, diszkrét mintával, ha átjön a szomszéd... (és ezekkel nagyjából le is van írva az Élet, bocsánat, az élet)
Utóiratként pedig: - az egyik asztalt a portéka alatt egy reklámújság fogyasztásra csábító lapjai takarják. de térjünk csak észre (mondja a szerény árukészlet), mert ugye, hogy most takarékosságra intik újból a népet, mikor nagy válságok idején kiderül: a "fogyassz bátran, mert mindig van hitel"-féle szlogen vitte romlásba a világot) - és a falevelek... mint a természet ajándékai e késő őszben... az organikus dizájn, ami lehetne akár hangulatunk fokmérője is e "kiállítás képei" fölött
nagyon aktuális, de szomorú
ReplyDeletejo lett nagyon
ReplyDeletekosz.
ReplyDeleteExcelentă serie și fantastică idee! Felicitări.
ReplyDeleteLenyűgöző sorozat kedves Mester, és hát persze, az időzítés, na meg a cím...remek fintor a "Nagy Szimbólumok" felé... mert íme, az ócskapiac asztalain itt vannak világunk "kis szimbólumai":
ReplyDelete- mert mindig van valami megjavítanivaló, annyira el nem romolhat itt semmi, hogy egy megfelelő csavarral, franciakulccsal, no meg a szocialista hiánygazdaságon edzett találékonysággal életre ne lehetne kelteni azt, ami még megmentheti sovány pénztárcánkat
- és mert a tömegkultúra (a házi vízcsap-, porszívó-, hajszárító- stb. szerelést befejezve)után is áhítozunk, beragadt billentyűzetű távirányítónkat is potom pénzért cserélhetjük le egy működőre
- és ha már romlik a látásunk, hogy megnézhessük kedvenc sorozatunkat, ugyan honnan máshonnan szemüveget
- telefon meg muszáj... anélkül már nem lehet, akárhogy is... communicare necesse est
- és istenem, a szépség... egy gyöngysor, egy rúzs... még a legnagyobb szükségben is... mivé lennénk, ha már ennyit sem...
- és hát a kávé... azért ott még nem tartunk, hogy egy szép kis csészécskét sem, fénymázzal, diszkrét mintával, ha átjön a szomszéd...
(és ezekkel nagyjából le is van írva az Élet, bocsánat, az élet)
Utóiratként pedig:
- az egyik asztalt a portéka alatt egy reklámújság fogyasztásra csábító lapjai takarják. de térjünk csak észre (mondja a szerény árukészlet), mert ugye, hogy most takarékosságra intik újból a népet, mikor nagy válságok idején kiderül: a "fogyassz bátran, mert mindig van hitel"-féle szlogen vitte romlásba a világot)
- és a falevelek... mint a természet ajándékai e késő őszben... az organikus dizájn, ami lehetne akár hangulatunk fokmérője is e "kiállítás képei" fölött
gondolom ájuldozol anonymous frappásns kommentjeitől az aprópénzre váltott életszínvonalunk ócskapiaci virágzásáról
ReplyDelete"buna-stare"
ReplyDelete