csak töredékesen: - Jancsi és Juliska (cím): védtelenséget, kiszolgáltatottságot, fenyegetettséget asszociál, sőt transzcendens rémületet (hogy a vége jó? hát igen talán a mesében. De a rémület attól marad, azóta is...tkp. ez a mese ennek az érzésnek a kulturális archetípusává vált) -a fentit erősíti a megbélyegzettség: a bélyeg az arcon (homlokon, a testünk valamely részén) degradál egy nem-emberi dimenzióba, a teljes lefokozottság és kiszolgáltatottság (ismét!!!) állapotába... egy felettünk lévő hatalom rendelkezik rólunk, és semmit sem tehetünk ellene - a báb, a baba-lét: emberi képmás...de itt nem játékszer, a felnőtté válás tanulási folyamatának kelléke... inkább az előbbieket erősíti (dermesztő utánzása, ikonja egy állapotnak...)
és az első főbekólintó benyomás után menjünk közelebb a képhez (én kérdezném a képíró mestert is, de hadd találgassak mint befogadó). Vagyis: hol vagyunk, mit látunk tulajdonképpen? - a fent belógó (persze, nem véletlenül, ajjaj...)olcsó gyári csipke egy sajátos izlésű szobabelsőre utal. Igen, de akkor miért van (ár?)címke a babák homlokán? -netán egy mindenes turkálóban? -ócskapiacon, ahol régi, számkivetett tárgyak keresik új gazdáikat kispénzű vagy szeszélyes fogyasztói beállítódású vásárlók személyében? -zálogház? (lásd majdnem mint fent)(jó kérdés: zálogházba bevesznek régi babákat?) Bármi is, közös bennük: peremre kerülés, kiszolgáltatottság, merev tekintetű rémület... -vagy: valami egészen más: egy rendező kéz műve (pl. a képíró mester), mely úgy rakja össze világunk elemeit, hogy abból megértsük: hol is élünk, mit is gondolunk, vagy töprengjünk egy kicsit legalább (ez velem épp itt megtörtént)
csak töredékesen:
ReplyDelete- Jancsi és Juliska (cím): védtelenséget, kiszolgáltatottságot, fenyegetettséget asszociál, sőt transzcendens rémületet (hogy a vége jó? hát igen talán a mesében. De a rémület attól marad, azóta is...tkp. ez a mese ennek az érzésnek a kulturális archetípusává vált)
-a fentit erősíti a megbélyegzettség: a bélyeg az arcon (homlokon, a testünk valamely részén) degradál egy nem-emberi dimenzióba, a teljes lefokozottság és kiszolgáltatottság (ismét!!!) állapotába... egy felettünk lévő hatalom rendelkezik rólunk, és semmit sem tehetünk ellene
- a báb, a baba-lét: emberi képmás...de itt nem játékszer, a felnőtté válás tanulási folyamatának kelléke... inkább az előbbieket erősíti (dermesztő utánzása, ikonja egy állapotnak...)
és az első főbekólintó benyomás után menjünk közelebb a képhez (én kérdezném a képíró mestert is, de hadd találgassak mint befogadó). Vagyis: hol vagyunk, mit látunk tulajdonképpen?
- a fent belógó (persze, nem véletlenül, ajjaj...)olcsó gyári csipke egy sajátos izlésű szobabelsőre utal. Igen, de akkor miért van (ár?)címke a babák homlokán?
-netán egy mindenes turkálóban?
-ócskapiacon, ahol régi, számkivetett tárgyak keresik új gazdáikat kispénzű vagy szeszélyes fogyasztói beállítódású vásárlók személyében?
-zálogház? (lásd majdnem mint fent)(jó kérdés: zálogházba bevesznek régi babákat?)
Bármi is, közös bennük: peremre kerülés, kiszolgáltatottság, merev tekintetű rémület...
-vagy: valami egészen más: egy rendező kéz műve (pl. a képíró mester), mely úgy rakja össze világunk elemeit, hogy abból megértsük: hol is élünk, mit is gondolunk, vagy töprengjünk egy kicsit legalább (ez velem épp itt megtörtént)
nagyon raereztel a fotora, kedves Anonymous, mind mindig.
ReplyDeletea ket babat egy turkalo kirakataba kaptam le.
koszi