Thursday, 16 June 2011

intangible like the Blue Fairy

6 comments:

  1. A napon száradó vagy szélben lobogó ruha mindig megkapó...tisztaság, lengeség (nem húzza le az "emberi nehézkedés"), szabadulás (szabadság)...És ha ráadásul tombol a zöld, akkor+nyáááár...És ha mindez egy erdő mélyén (szélén? mindegy is: olyan mintha...), akkor rejtélyes, és miért ne, tündéri...és ha elég eszeveszetten világoskék, akkor egyenesen az égbolt egy lelibbent darabja

    DE: a kisördög sem alszik, és azt kérdezi, hogy: nem járt-e erre Ágnes asszony, aki, mint tudjuk, fehér leplét mossamossa
    (mert hiába minden, működnek a kulturális asszociációk: ha egyszer lepedő és mosás, akkor Ágnes asszony),
    és ugyan a házi szövésű fehéret bolti kékre cserélte, de attól mi még tudjuk, amit tudunk...

    Kedves képíró mester, te tudod, merre jártál, de mi itt nézzük, és látunk, amit látunk.

    ReplyDelete
  2. a Kék Tundér megunta a kézi mosást es vett egy Hajdu Mosógépet árleszalitva. ezentul gyakrabban fog mosni :)

    ReplyDelete
  3. :)) persze, de hogy a csudába került az erdőszélre, amikor az erdei hűs vizű forrást nem szabad bekékiteni :P. Szép!

    ReplyDelete
  4. Lombok alatt kék lepedő lágyan leng,
    Ezt a képet szépen megfotózta kend.

    ReplyDelete