kedves képíró mester, le vagyok nyűgözve... de hát egy kommentben csak töredékesen jelezhetem, miért (szubjektíve, persze) - címválasztás: egy, az érzékelhető világ mögötti másik világ, mely időnként rejtélyes, megfejtésre váró jelzésekkel ad hírt magáról (utal az azonos c. filmre is?) - a három kép számomra sorozatként funkcionál, mégpedig a következő sorrendben: 1. madár 2. nyúl 3.szarvas. Narratíva, melynek fejlődéstörténete van - a narratíva-jelleget sok minden alátámasztja, többek közt az azonos színvilág és a hasonló elemkészlet mint visszatérő motívumok. a folytonosságot pedig a táguló perspektíva (ezt erősíti pl. az elmosódó tájrész egyre inkább a horizont felé húzódó és áttetszővé váló jellege...) És persze, a lényeg: a három állatfigura. Na, erről lenne mit mondani: - először is: az nyilvánvaló, hogy nem "ott" és nem "úgy" vannak a képben... És az is világos, hogy a mester nem csak egy egyszerű fotoshopot akart készíteni, hogy aszongya hogy belerakok a tájképbe néhány állatot, mintha ott lennének. Hanem: az állatfigurák "fekete lyukak" a tájban olyan állatok körvonalaival, mint amelyek elvileg akár ott is lehetnének (madár a fán, nyúl a mezőn, szarvas a romos ház közelében). Ha most csillagászati fogalmakkal akarnék halandzsázni (adva van a fekete lyuk okán!), akkor azt mondanám, hogy ezek fenyegető gravitációs szingularitások, amelyekben bármikor eltűnhet minden. -És akkor a folyamatosság, a narratíva kibontása: 1.a madár még elég megtévesztően olyan, mintha valóban madár volna a fán. A környezet is érintetlen (ember nem járta természet) 2.a nyúl már közelebb jött (emberi kéz művelte táj) és hangsúlyosabban nem-nyúl lesz belőle. De mivel pajkosan ugrál, még csak azt mondjuk: jééé, nahááát... 3.a szarvas már itt van a kert alatt (az oroszok a spájzban)és nagyon nyilvánvalóan nem-szarvas. A ház pedig romos mivoltában már túl van az ember által épített és uralt környezet állapotán (valami "nem-hely" lett belőle)
...nnna, így is hosszabb lett, pedig nem fejeztem be... kösz a szellemi kalandot, mester
Mint annyiszor, most is nagy élvezettel követem anonymous gyöngyszemeit, miközben arra gondolok, hogy vajon az ősembernek is megmondták mikor feltalálta a kereket, hogy mit alkotott, mert szerintem a fotós-mesterben is, csak anonymous után tudatosul, hogy mit is kapott lencsevégre )
Kedves hjd, megtisztelő az érdeklődésed, és örülök, ha kedved leled szösszeneteimben. És a kerék...a következőképpen történhetett: a teremtés ura lenézett a földre, és látta, mit össze nem kínlódik az ember, míg inaszakadtából a barlangig vonszolja az elejtett bölényt. És mondá: fiam, homo, már vagy annyira sapiens, hogy nyugodtan feltalálhatnád a kereket... na gyere, megmutatom, hogyan kell... Azóta meg... hát sokat változtak a dolgok...de ez már egy másik (sok másik történet)...
diip:))
ReplyDeleteoh!yes!
ReplyDeletekedves képíró mester, le vagyok nyűgözve... de hát egy kommentben csak töredékesen jelezhetem, miért (szubjektíve, persze)
ReplyDelete- címválasztás: egy, az érzékelhető világ mögötti másik világ, mely időnként rejtélyes, megfejtésre váró jelzésekkel ad hírt magáról (utal az azonos c. filmre is?)
- a három kép számomra sorozatként funkcionál, mégpedig a következő sorrendben: 1. madár 2. nyúl 3.szarvas. Narratíva, melynek fejlődéstörténete van
- a narratíva-jelleget sok minden alátámasztja, többek közt az azonos színvilág és a hasonló elemkészlet mint visszatérő motívumok. a folytonosságot pedig a táguló perspektíva (ezt erősíti pl. az elmosódó tájrész egyre inkább a horizont felé húzódó és áttetszővé váló jellege...)
És persze, a lényeg: a három állatfigura. Na, erről lenne mit mondani:
- először is: az nyilvánvaló, hogy nem "ott" és nem "úgy" vannak a képben... És az is világos, hogy a mester nem csak egy egyszerű fotoshopot akart készíteni, hogy aszongya hogy belerakok a tájképbe néhány állatot, mintha ott lennének. Hanem: az állatfigurák "fekete lyukak" a tájban olyan állatok körvonalaival, mint amelyek elvileg akár ott is lehetnének (madár a fán, nyúl a mezőn, szarvas a romos ház közelében). Ha most csillagászati fogalmakkal akarnék halandzsázni (adva van a fekete lyuk okán!), akkor azt mondanám, hogy ezek fenyegető gravitációs szingularitások, amelyekben bármikor eltűnhet minden.
-És akkor a folyamatosság, a narratíva kibontása:
1.a madár még elég megtévesztően olyan, mintha valóban madár volna a fán. A környezet is érintetlen (ember nem járta természet)
2.a nyúl már közelebb jött (emberi kéz művelte táj) és hangsúlyosabban nem-nyúl lesz belőle. De mivel pajkosan ugrál, még csak azt mondjuk: jééé, nahááát...
3.a szarvas már itt van a kert alatt (az oroszok a spájzban)és nagyon nyilvánvalóan nem-szarvas. A ház pedig romos mivoltában már túl van az ember által épített és uralt környezet állapotán (valami "nem-hely" lett belőle)
...nnna, így is hosszabb lett, pedig nem fejeztem be... kösz a szellemi kalandot, mester
jól mondod kedves Anonymous, az állatfigurák egy nem létező emlék árnyai.
ReplyDeleteén köszönöm az elemzést és a gondolataidat
ReplyDeletetehát kétszeresen is never was! vagy hányszorosan? szerintem fokozható (pl. előre a jövőbe)
ReplyDeletemegprobalok majd egy: " it will never be "-t
ReplyDeleteRemek fotok...
ReplyDeleteMint annyiszor, most is nagy élvezettel követem anonymous gyöngyszemeit, miközben arra gondolok, hogy vajon az ősembernek is megmondták mikor feltalálta a kereket, hogy mit alkotott, mert szerintem a fotós-mesterben is, csak anonymous után tudatosul, hogy mit is kapott lencsevégre )
ReplyDeleteKedves hjd, megtisztelő az érdeklődésed, és örülök, ha kedved leled szösszeneteimben.
ReplyDeleteÉs a kerék...a következőképpen történhetett: a teremtés ura lenézett a földre, és látta, mit össze nem kínlódik az ember, míg inaszakadtából a barlangig vonszolja az elejtett bölényt. És mondá: fiam, homo, már vagy annyira sapiens, hogy nyugodtan feltalálhatnád a kereket... na gyere, megmutatom, hogyan kell...
Azóta meg... hát sokat változtak a dolgok...de ez már egy másik (sok másik történet)...
Beautilful serie
ReplyDelete