Végképp lenyűgöztél kedves képíró mester...Hogy mondjak itt valamit,ahhoz kevés egy komment... szuper lenne erről (és még sokról, akár sorozatban)esszéket írni... De hogy valamit, ami hirtelen össze-vissza eszembe jutott: - mindenekelőtt több szinten kellene elemezni: pl. úgy, hogy az ember követi saját "megközelítési útvonalát": az erős színkontraszt mint elsődleges felhívó és kényszerítő erő... aztán az egyre beljebb hatoló tekintet... - a képelemek, színek, komponáltság - és persze, a jelentéstelítettség - kicsit egszisztencialista (vagy nem is kicsit): épületek, épületrészek, falak, ablakok, kihalt utcák és terek, kevés ember, de ez nem hiány, mert a nyomuk mindenben ott van... hoppá, és most értem meg, hogy mitől van ez a szívszorító melankólia (amely nálad érzésem szerint gyakran fűszereződik(nem is fűszer, alapíz?) némi humorral. Ez sajátos képeiden) -és: filozofikus: már túl is az egzisztencialista beütésen, posztmodern "episztemé": látszanak az életünk felszíne mögött meghúzódó repedések (és ami szuper: ezek a repedések, lévén mégiscsak fotó, fizikailag is kirajzolódnak, nemcsak mentálisan, azaz mentálisan be lehet lépni a repedések mögé)... - és ideologikus: mi maradt az ideológiákból, forradalmakból... hát ez itt mellbevágó, mert: "repülj te lángoló, tűzszínű..." Na, hogy folytatódik a dal? Zászló. És itt mi van? Takaró. ÉS: itt kellene folytatni...
Végképp lenyűgöztél kedves képíró mester...Hogy mondjak itt valamit,ahhoz kevés egy komment... szuper lenne erről (és még sokról, akár sorozatban)esszéket írni...
ReplyDeleteDe hogy valamit, ami hirtelen össze-vissza eszembe jutott:
- mindenekelőtt több szinten kellene elemezni: pl. úgy, hogy az ember követi saját "megközelítési útvonalát": az erős színkontraszt mint elsődleges felhívó és kényszerítő erő... aztán az egyre beljebb hatoló tekintet...
- a képelemek, színek, komponáltság
- és persze, a jelentéstelítettség
- kicsit egszisztencialista (vagy nem is kicsit): épületek, épületrészek, falak, ablakok, kihalt utcák és terek, kevés ember, de ez nem hiány, mert a nyomuk mindenben ott van... hoppá, és most értem meg, hogy mitől van ez a szívszorító melankólia (amely nálad érzésem szerint gyakran fűszereződik(nem is fűszer, alapíz?) némi humorral. Ez sajátos képeiden)
-és: filozofikus: már túl is az egzisztencialista beütésen, posztmodern "episztemé": látszanak az életünk felszíne mögött meghúzódó repedések (és ami szuper: ezek a repedések, lévén mégiscsak fotó, fizikailag is kirajzolódnak, nemcsak mentálisan, azaz mentálisan be lehet lépni a repedések mögé)...
- és ideologikus: mi maradt az ideológiákból, forradalmakból... hát ez itt mellbevágó, mert: "repülj te lángoló, tűzszínű..." Na, hogy folytatódik a dal? Zászló. És itt mi van? Takaró. ÉS: itt kellene folytatni...
most néztem meg a címet: telitalálat
ReplyDeleteEz most nagyon jól esett.
ReplyDeletekosz szepen :)
excelent! felicitari
ReplyDeletemultsam
ReplyDelete